Csak álltunk ott és néztük egymást. De ő már nem úgy nézett rám, ahogy én rá. Nem szerelemmel, nem azzal a boldog csillogással a szemében. Üres tekintet volt csupán. Még utoljára megölelt, majd elsétált. Nem sejtve, hogy a szívemet is magával vitte akkor..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése